Tolsztoj, Alekszej: A szerelem bibliája; Fordította: Csoma Sándor; Q 171
/Szanyka/ Fjodor I Szanyka; Fjodors Szanyka; Fjodors Hercegné: Herceg: Hercegné: Fjodors Szanyka: Fjodors Szanyka: Fjodors Szanyka: Fjodors Szanyka: Fjodors Bz, fenség, a Fjodor... /Hozzálép/ Miért nem jöttél meg az éjjel?... Hát... mer szántani voltam. Szántani..• « A lovat* a mezőt odahagytam, aztán az ut is vagy tizenkét verszta volt idtáig... Szántani hát, ro* boton, mi máson,.• Fordulj egyet... Minek? /Megfordul/ /Szanyka szemügyre veszi,/ /a Herceg elé megy, aki kinyújtott karral, tapogatódzva megjelenik/, Adja ide a kendőt, Ivan Iljics, /Leveszi a kendőt* saját szemét köti be,/ Módfelett ostoba időtöltés. Nimfák* hozzám* hozzám, kedveskéim... Mit csináljak, mondd? Az idő sürgetős, Szanya, meg a lovak is ott állnak a mezőn étlen-szomjan,.• /befejezve a mustrálását/ Hát csudára szörnyűséges alak, az biztos... Megfelel, szerintem... Micsoda? Azt parancsolják neked, hogy erdei manó légy, Hogy f manó? A hercegné parancsára. Mondom, manó kell* hogy légy.« Hát azt hogy csinálják? Nadrágod, inged leveszed, manóbőrt húznak rád, meg kapsz egy pár szarvat is... Aztán ott kell, hqgy ülj... ott a tölgy alatt... Tapsolj, nevess, ahogr csak kifér belőled, a hercegié parancsára. Minél szörnyüeégesebb leszel, annál jobb... Szanya, már hogy lennék én erdei manó?... Hiszen, nézd, keresztet hordok... Uram isten! Miért érdemlem
