Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153
Armand : Lucile: Marcellus : Armand: 1 • ' - 1 Marcellus : Armand: Lucile: Armand: Paola: Lucile: Paola: - 59 Hallotta asszonyom? Ez az ember nem gyáva, csak hiu... A kis önhitt! Szive ugyan nincs, de az ereiben van vér bőven. Láttam egyszer a fürdőben. A lábujja satnya. De nem gyáva. És tudja azt is, hogy én jól kezelem a pisztolyt, ő viszont gyengén. Tiszteletreméltó édesanyja is van. Van egy házvezetőnője, aki szereti, a kutyái pedig bálványozzák. Csak neki van XIII. Lajos korabeli ezüstkészlete, ami a halála után dobra kerül. De én mindezzel nem törődöm, ön asszonyom, határozzon ugy, mintha semmiről sem tudna... Elfogad engem? /bólint/ Elfogadom. Akkor hát menjünk, szép lovag! Csupán annyit tudj még meg, hogy jókedved legyen: Paola féktelen szenvedélye korántsem nyújtott annyi gyönyört, mint Madame Blanchard öntudatlan odaadása. t!' v 4 ... Ez minden, amit Madame Blanchard-nak bucsuzóul mondani tudsz? / Ez minden. Ha esetleg nemmel válaszolt volna neked, talán többet mondtam volna. Olyan titkot ábultam volna el, amely megért volna neki egy ujabb, hálás szivvel adott csókot. akár életben maradok, akár meghalok, sohasem fogja megtudni... És te sem!... Várja meg asszonyom, arnig távozunk és azután menjen haza. Majd otthon megtudja, győztünk-e vagy elbuktunk. Jöjjön vissza... Isten önnel, asszonyom. Köszönöm a mai napot és a tegnapot is. /Marcellus-al együtt el./ /belép/ Nehéz óra, de ime egy barátnő. Maga nem lehetett messze. / Egy barátnő. Helyesen mondom. Nem káromlás. Uj világban uj nyelv. Ma reggel szobájában számot kellett vetnie magáV
