Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153
Marcellus : Armand: \ i l •V - 56 gükről "beszélnek... • i Milyen furcsa, hogy a vélt megcsaltak sokkal ostobábbak, mint a valóban megcsaltak. Én értelmes férfi vagyok és valóban megcsaltak... Szegény Paola. Maga a megtestesült ravaszság, de arra nem gondolt,hogy a nyomokat eltüntesse. Elégette a leveleit, sohasem fogadott el fényképeket. Az ajándékokról minden áruló jelt eltüntetett. És azok közé a rózsák közé., amiket te küldtél neki, mindig beleillesztett egy szálat a mi kertünkből, amely az egész csokrot megváltoztatta. De' az emlékezetemet nem tudta elhomályosítani. Bem is gondolta, hogy minden gesztus^ minden szava, minden vétkes asszony-lépte belém vésődik, miközben ártalmatlannak'hiszem őt... És nem tudtam semmit, de most, hogy már elveszítettem a hitemet benne, csak az emlékezetemhez kell fordulnom, hogy felfedjem minden árulását. * \7 A boldogtalanságnak kitéve, az emlékezetem mindent olvasha tóvá tesz, amit a gyanutlanság valaha is ráirt. A leszámolás • napjára ébredtél Marcellusom. Ne is tagadd, hogy Paola idejárt. Hússzor is eljött, százszor is, ha hihetek az éinlékezetemnek. Azon a napon is, amikor azzal a markarit berakásos sakkjátpkkal ajándékozott meg. Te választottad, ugy-e?...Akkor is, amikor a kormányzó nálunk ebédelt. Még mindig magam i előtt látom azt az ebédet. A szeretőd egészen közel ült hozzád. Szinte látom, amint a térdetek összeér az asztal alatt.. Én azon a napon is,amikor szinlelte a vallomást, hogy meglehet, valaha talán érzett némi vonzalmat irántad. Egy asszony sohasem olyan csalfa, mint mikor valamit megvall... Milyen is nerősek lehetnek számára ezek a karosszékek, ^melyekben üldögélt, ez a lámpa, amit felgyújtott, meg eloltott, ez a heverő... Ha most azt kiáltanám: Paola! - biztosan előszaladna. Akarod? /
