Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153

Marcellus: Armand: Marcellus

: ' 's Armand: Marcellus

: Armand: s - 57 Ne csinálj őrültséget ! Nyugodj meg, nem fogok kiáltani. Többé nem kiáltom Paola nevét. Paola nyoma tehozzád vezetett, nem őhozzá. Veled van V dolgom, de nem Paola miatt. Akkor hát nyilván Madame Lionel Blanchard miatt. Valóban... Te boldognak látsz engem, Marcellus. Egész éjjel azt hittem, hogy Paolára gondolok. Az álmaim, az ábrándozásaim tőle indultak ki: az elkeseredésből, az undorból, de mindahányszor más valaki felé irányitottak. A gyalázatból, féltékenységből, a gyűlöletből az örömbe vezetett át a hoszszu virrasztás. Abba az örömteljes tudatba, hogy Madame Lionel Blanchard létezik. Madame Blanchard létezik, de ő az enyém. Csak az én számomra létezik. Majd meglátjuk, igy van-e? De mindkettőnknek meg kell hajolnunk előtte. - Térdre Marcellusoar! - Hála neki, az erkölcsi mérték valóban magasabb lett a mi szerencsétlen városunkban. • / Aix nélkülözte a nagyságot, a hősiességet. Volt egysag r egy hadnagyunk, aki valamikor megmentett egy gyereket a farkas torkából. De Madame Blanchard egy férfinél is több... Volt egy Clochard nevű fűszeresünk, aki a leánya helyett önmagát jelentette föl, amiatt az emlékezetes póstarablás miatt. A vizsgálat azonban kideritette, hogy csak gyújtogató volt. És volt egy császárnénk, meg égy Rochefort-unk, de ők igen meszsze vannak tőlünk. Madame Blanchard-al azonban nemcsak a báj, nemcsak az igazság és az egyszerűség költözött a városunkba. Visszaadta szerepeinket, kedves Marcellusen: a férfi-szerepeinket. Neked a feslett élet szerepét, nekem a becsületes élet szerepét. A mi hitvány kis ügyeinket olyan fénnyel vilái 1 gitja meg, amely eltünteti az alávalóságokat és a megtévesztő'