Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153
Marcellus : Lucile : Marcellus s Lucile: Marcellus : Lucile : tévedtem volna, mondja csak meg... Ne. közeledjék hozzám... Nem közeledem. Még ilyen messziről is milyen jó a drága, az elvakult asszony szemébe nézni. Még a zül löt t-s égben is kell valami tisztességnek lennie, ugy-e. Milyen jó hallani a drága hallgatag asszonyt. Hát hallgassa. Lelki kinj aim nem adhattak számomra mást választ. Én csak egyetlen szót ismertem a férfi és a nő egyesülésére. Én a maga asszonya voltam. Én nem tartozom azok közé, akik hasonló esetben még önmaguk előtt is hallgatnak és felejtenek. Egy szörnyű eset egyesitett önnel engem. Most már lehetetlen, hogy a másé is legyek. Nem hiszem, hogy jobban lehetne utálni valakit, mint ahogyan én utálom önt. Vért hánynék, ha ki kellene ejtenem az ön keresztnevét... Látja, most alaposan melléfogott, mert a Marcelluszoknál elő és keresztnév ugyanaz és maga kimondta. v Kiáltanék, ha önhöz kellene érnem... Nem tudom, miképp lehet szemethunyni afölött, ami történt. Ami megtörtént az Isten előtt, mert önellenében az Isten volt az én tanúm ma éjjel. És ön, akit gyűlölök, megérintett engem és ezzel mindenre, amit szeretek, a dögvészt hozta rá. Sem a levertség, sem az észokok nem tehetnek itt semmit. És én nem tartozom azok közé, akik beletörődnek a dolgokba. Csak egy mód van rá az ön bűne után, hogy ne essem bele abba a hibába, amely még attól az egyetlen tisztelettől is megfosztana, amire pedig még ezek után is jogom lehetne: az önbecsüléstől. Csak egyetlen eszközöm van, hogy ezt a gyalázatot tisztára mossa. Az, hogy ugy tekintsem: a történtek önhöz kötnek és feloldanak egy másik köteléket. Különben is: ez az igazság. Az én boldog életemnek vége. Szeretett férjemet elrabolták
