Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153
Marcellus : Lucile: i \ Marcellus : Lucile: Marcellus : Lucile : \ ( - 50 tőlem. A boldogtalanság és egy borzasztó hitves marad csak nekem. Az ön hitvese! A szó minden más jelzőt elhomályosit. Köszönöm! • Tartogassa meg a háláját, hiszen még sejtelmessem lehet ró. A la, mennyire áldozati bárányként vállalom ezt az uj sorsot. Van egy régi férjem, akit vissza akarok kapni. Holnap hajnalban visszajön és holnaptól kezdve újra meg akarom találni. Őszintén és fenntartás nélkül akarom visszaadni neki a feleségét. És erre csak egyetlen orvosság van. Tizenkétórányi virrasztás után csak ezt az egyet találtam helyesnek. Holnap reggel már az ajtomon kopog a férjem. Más asszony fogadja majd, de kell, hogy ő a férjem lehessen. Fogadok, hogy nem lesz képes rá, sem ő sem ön. Maga mondta az imént: tegnap óta én vagyok a hitvese. De özvegy is lehetek! Az én özvegyem? Mi sem lenne könnyebb, mint megölni magam; tudom. De ezt a megoldást nem fogadom el. Nem tettem semmit, hogy megérdemeljem a halált. Erre a következtetésre jutottam, amikor hazaértem, pedig azt hittem, hogy ott majd a legcsekélyebb tárgy is a megvetést sugározza felém. De még az ágyam, a hitvesi ágyam is olyan hívogató volt, mintha a bölcsőm lett volna. Sem az éjszaka, sem a hajnal egyetlen órája sem itélt engem elveszett asszonynak. Még egy kavicsnak is szót fogadtam volna, ha azt mondja, hogy meg kell halnom. De a kövek azt mondták: élnem kell. Ha egy kutya rámmordult volna, összeestem volna, egytől egyig hizelgőn hozzámdörgölő^ztek. És ezt az engedélyt az élethez, amit minden ember, még a bűntelen ember is nap mint nap kér a tárgyaktól és az-állatoktól, a legnagyobb kedvességgel súgták a fülembe. De valamennyien egyetlen feltételt szab-