Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153
Lucile: Marcellus: Lucile: Marcellus: Lucile: Marcellus: Lucile: Marcellus: Lucile: Marcellus : Lucile: Marcellus : - 48 nem automata, nem gép és nem is tiszta. Azért jöttem, hogy lássam magát. Nos? És nem lát? Hiszen tegnap is látott, álmában. Ráismert bennem arra, akit a legtitkosabb vágyai Ígértek magának s távozása percében az emlékezetébe vésett... Most nem azért jöttem, hogy emlékezzem magára. De igen. Emlékezni fog. Lehet, hogy nem ma, de holnap biz• tosan. Maga megértette, hogy eddig sohasem szerettem senkit, de most szeretek! Akkor is igy udvarolt, mikor nem hallottam? ^ De igen, hallott engem. És a keze, az ajka, a keble Ígéretesen válaszolt is. Van önnek asszonya? Vannak gyermekei? Van asszonyom! Maga az! Hallottam egyszer egy Marcellus grófnéról... Az édesanyám. Egészen tegnapig nem volt rá oka, hogy büszke legyen a fiára. Milyen asszony az édesanyja? Szép az ünnepségeken. A legszebb az esküvőkön ós a temetéLucile: seken. Egy kissé talán büszkébb és önfejűbb a kelleténél. Akkor meg fogja bocsájtani nekem, amit most kérni akarok önMarcellus: Lucile: Marcellus: Lucile: tői. És meg fogja érteni is... Mindent kérhet tőlem, tekintet nélkül bárkire. Tudom. Joga van hozzá és élek is vele. De ugy veszem észre, nem találja ki,- hogy mit akarok kérni. Még nem is sejtem. Annyira elmerültem a nézésébe, hogy alig figyeltem szavára. Pedig eléggé éles minden szavam. És nincs is más menedékem. Nem habozom hát, mert én önt hazugnak, szívtelennek, hamisan esküvőnek, aljasnak ismerem. De azért bátornak tartom. Ha
