Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153
Marcellus : - A /felkel/ Egy polgár: Másik polgár Marcellus: Armand: Marcellus: Armand: Marcellus : Paola: Elmegyünk, Joseph... Elég ebből a zsivajból. Ha már itt van ez a "bűn", legalább maradna csendben. Bocsássanak meg és ne távozzanak, tiszteletreméltó polgáruraim. A bűn ma olyan missziót teljesit, amely elől senki sem térhet ki. Meghirdeti az erényt. Már útban is van. Látni fogják majd élő valóságban, itt ezen a széken ülni, erénnyelékes hátsófertályával. Jól figyeljék meg. Az erény látványa másképpen lenyűgöző, mint a bün látvány. Bearanyoz• za az elfásult érzékeiket. Fagylaltot izlel majd nyelvével, mely nem ismer mást, mint a házastársi csókot, tisztelt Oscar ur. Mindig igazat szóló ajka beszédre nyilik, tisztelt Jules ur. A sötétben még soha meg nem tévedt keze pedig süteményt csipeget majd, kedves Armand-om... Hagyj békén engem. y Igen! Aix-on-Provence erényes asszonyai a büszke férjei, » már puszta közelsége is fényt sugároz tisztelt párotokra. Bármerre jár ez az elragadó ügyészné, a lét, az Utolsó ítélet gyönyörűséges perceit ölti magára. Senki sem tudja honnan, - mert ő a pletykára nem ad - kitalálja minden gyengeségetek, és közte meg köztetek vége mindennek!... Figyeljétek csak meg!... És könyörtelen! Ha valamely közelében ülő hölgynek nem köszön, az annyit jelent, hogy az illető szeretőt tart... Ugy látom jön... Hallgass el Marcellus! Ha nem hajlandó szóbaállni egy férjjel, kivel pedig a mult esete még a Compiegne-i békéről csevegett, annyit jelent, hogy a férj szarvakat visel. Mert szerinte minden megcsalt férj elnéző és felelős... Jön!... Marcellus, ne bosszantson minket.
