Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153

Marcellus: ^aolas Armands Marcellus: Marcellus: Lucile: Joseph: Lucile: Joseph: Lucile: Joseph: Lucile: Joseph: Lucile: Joseph: Lucile: Eugénie: Lucile: - 5 Ne habozzatok hát, hanem használjátok fel azt a próbakövet, amely majd megmutatja önmagatok előtt is, hogy milyenek vagytok. Kérjetek tőle cukrot: ha a Dekameront olvassátok, nem ad. Vegyétek fel elejtett csipkekendőjét, ha frivol festményeket gyűjtötök, nem veszi el a kezetekből... íme: jön ! Menj eléje, derék Joseph! Az üdvözléséből megtudod, szatir vagy-e, vagy megcsalt férj. I Menjünk egy másik asztalhoz... Oda hátra! Miért szivem? íme: lássátok az őrségváltást! Erény és bün először néznek farkasszemet. Arcáról leolvashatjátok, nemes Aix-i polgárok, miféle játékba kezdek én ezen késődélutánon. /Lucile, Eugénie társaságában belép./ íme az asztala, asszonyom... Csupán az a baj, hogy én vigyáztam rá. /Mosolyogva/ Köszönöm uram... Jónapot, Joseph! Miért hajlongsz ilyen mélyen ma előttem? Egy kicsit mélyebben, mint tegnap asszonyom. Megvan rá az okom De azért hajlandó vagy fagylaltot hozni nekünk?! Igenis asszonyom és ügyelni fogok rá, hogy a fagylalt hidegébb legyen, mint tegnap volt, « A csokoládé viszont, remélem, melegebb elsz?! A fagylalt máris a hűtőben van, a csokoládé pedig éppen fői. Nagyszerű! /visszafordul/ A feleségem maga süti az ostyákat. Tolmácsold köszönetemet. Üdvözlöm őt. Meg is csókolom, asszonyom, meg is csókolom. /Elmegy/ Rosszkedvűnek látszol, Eugénie. Az vagyok. Haragszom rád, mert nem hagytad, hogy Guy elkisérjen minket. Nem tehetek róla. Guy társaságában kényelmetlenül érezném magam.