Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153

Barbette: Paola: Barbette: Paola: Barbette: Paola: Barb ette? Paola: Barbett

e: Paola: Barbette: Paola: - 37 v sújtani rád. Pandora szelencéjének aranykulcsa az én kezemben van. Te akartad, hogy, szabadjára engedjem a gyűlöletet. /Sietve érkezik/ Szegény asszony!... Mit kell tennem? Bosszút állni rajta! Énértem! Ugy, ahogyan még sohasem tetted. Kétszeres jutalmat kapsz. Egy picinyke szúrás az arcidegbe? Egy picinyke tablettát adjak be neki, amitől gennyes kiütéseket kap? Aehogy is! Nemes lélek ez. A csúnyaság csak fokozza szép arcok varázsát, a szegénység a nagystilü lelkek varázsát. És a férje is nemes lelkű. Piros foltoktól, forradásoktól, borvirágszinü kiütésektől éktelen arccal mindketten olyan hatást érnének el, amilyenre Leonardo sem volt képes Giocondájával. A Brignoles utcai házadban van-e most valaki? Az mindig üres. És az ágyon tiszta a huzat. Be kell piszkitani egy kicsit... Hogy alszik! Nézd csak!... Azt veszi el az éjszakától, amit én is, te is meghagyunk neki. A tisztaságot szopogatja, a fényt szivja...' Micsoda illat lengi körül!... Rólam és rólad, szegény Barbette, mihelyt a nap leáldozott, a világ csipős szaga árad, amig még a fák is nehezen lélegzenek be. Milyen szép éjszakáik lennének a férfiaknak, ha csak ez az asszony és az erdők lennének a földön. Mit követett el? Leleplezett minket. Mindkettőnket? \ Mindenkit. Cleopátrától kezdve, Cleves hercegnőjén és a vasúti bakter feleségén keresztül Barbette-ig mindenkit. A rendőrség előtt? Egy férfi előtt. Azt merte modnani egy férfinak, hogy az asszonyok nem angyalok.