Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153

Armand: Paola: - 34 ­hallgatását figyelhette, most egy asszony szavát fogja hal­lani. A felesége akarta, hogy változtassak a viselkedésemen. Köszönje meg neki, mint én is megköszöntem. A képmutató és hiu férfihói, akit én láttam magában, a felesége jó és szen­vedő férfit formált. Az igazságnak, mely bennem kacérkodás, gyerekesség, előitélét, sőt szinte hazugság volt, ő olyan lendületet adott, aminek semmi sem vethet gátat. Ez az első alkalom, - ha hihetem, — amikor egy férfi és egy nő az igaz­ságot mondják egymásnak. A látszat az, hogy minden nőt elá­rulok, de nem hiszem, mert ez az egyetlen módja, hogy hűsé­ges maradják önmagamhoz. Csak akkor őrizhetem meg ártatlan­ságomat és szilárdságomat, ha mint áruló elmondom önnek mind­azt, amit bizalmasan közölt velem. Ha mint kém leplezetlenül elmondom feltárt titkait... Az ön felesége egy szörny. Húsz­szor, százszor megcsalta önt. Most nem beszélek az állandó szeretőiről. Nem szólok Bertrand-ról, Jean-Paul-ról és Guy­ről. Nincs egy pillanat, amikor s nincs egyetlen férfi aki­vel meg ne csalta volna önt. Szünet nélkül csalta önt. ön nem férfi az ő szemében, hanem egy férfi báb, akit csak a­zért tart, hogy mégis legyen egy férfi-forma a közelében, ha netán az, akit szeret, éppen nincsen kéznél. Ön csak az inger a szeretői karjaihoz, alakjaihoz, öleléseihez. Hagyja el őt. Csak nyer vele, ha huszonnégy óra hazugság helyett, huszonnégy óra igazságban él. Huszonnégy óra szégyen helyett huszonnégy óra tisztesség. Remélheti, hogy mindezt megtalál­1 « ja, ami már jó ideje kerülte önt. Megtalálhatja a közönyösek, sőt, ami több, becsesebb, az érzéketlenek: az állatok és fák rokonszenvét. Az önmaga és az én megbecsülésemet is vissza­nyerné ! Helyes! Ugy teszek!.,. Isten veled, Paola. Hová mégy?

Next

/
Oldalképek
Tartalom