Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153

Lucile: Paola: Lucile; Paola: - 31 lélegzik végre. Magának a férje a gyámja, a nagybácsija. Még meghallgatja ugyan, de nem hosszan, mert a hangja csakhai mar a fülét hasogatná. Még csókolgatja, de nem hosszan, mert lassacskán valami undok lepra lepi el az arcát. Még elviselhető mellette a levegő, de nem sokáig, mert csakhamar sajátos szag terjeng körülötte: a meggyülölt ember szaga. Ha szeretné, nem futna azonnal mosolyogva a málnafagylalt után. Ha szeretné, félholtan roskadna kifosztott ágyára. Gyűlölöm magát. Azért, mert egy másik asszonyt gyűlöltünk, még sohasem szerettük meg a férjünket. És most figyeljen rám! Hogy a maga erénye bujaságnak vagy szentségnek a maskarája, nem érdekel. Maga ott belül nagyon bájos lehet. Nyakig begombolkozott. Az már magára tartozik, hogy ezek ti gombok egy szép napon lepattannak-e és ha igen, terit-e bő köpenyt befödni magát... De van egy pont, amibe nem alkuszunk s erre már most figyel'V \ meztetem. , Kik nem alkuszunk? Talán valami testület nevében beszél? Igen... A maga nevében is. Az asszonyok nevében. Ez a testület nem tür besúgókat, árulókat. Mi ugy véljük, a legnagyobb bün, ha közülünk valaki átáll a férfiakhoz. A világ teremtése óta ssak egy szent szövetség létezik: a nők cinkossága. És a baj azokat sújtja, akik ezt nem tisztelik. A férfi egy) szerű lény. Ló versenyezik, dolgozik, p'énzt és tekintélyt szerez és nem kér tőlünk mást, csak nyugalmat. Nem óhajt valódi életet élni, nem kivánja táplálni az igazi szenvedély lángjait, hogy maga legyen az igazság, akárcsak mi, asszonyok. A férfi azt a szabadságot kéri tőlünk, hogy ne élje, hanem csak megjátszhassa az érzelmeit. Ez neki elég... A maga férje elszánt és törekvő: megjátsza az erényt. Az én férjem féltékeny, mint a tigris: megjátsza a bizalmat. És ezzel beéri. A termé-