Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153

Lucile: Paola: i Lucile

: Paola: t - 32 szet elsőszülöttének a szabadsága mellett a másodszülött nővérnek viszont a lélek szabadsága adatott meg. Hála az elsőszülött » rövidlátásának, mezitelenül szaladgálunk a világban. Külön érzékeink, külön útjaink, külön gyönyörűségeink vannak. De ha közülünk valaki áruló lesz és ha csak öt percre is, de felnyitja a férfi szemét, érdekes, a férfiak nem méltatlankodnak,nem állnak bosszút, csak tettetik a méltatlankodást, a bosszúállást. Sokkal elfogultabbak annál, sem hogy másra birhatnánk őket, mint egy kis botrányra, egy kis vaklármára. Tehát? Aggályoskodás nélkül beszélhetek, mert az asszonyok nevében szólok, tehát az ön nevében is. Képzelje el, hogy ez egy monológ. Világosan látható és egyszerű lénye szólott bonyolult és tudatlan lényéhez. , Nem ismerek rá a saját hangomra. Nem fontos. Hallgassa csak önmagát. Egy kicsit félni fog, egy kicsit megijed majd. Megvallom, bizonyos idő óta egészen közelről figyeljük magát. Gondolom, tudtán kivül táplálja magában a férfiak iránti rokonszenvét s ez arra készteti, hogy szenvedélyeseknek, érzékenyeknek és az igazsgára méltónak találja / őket. Higyje el, semmit sem kap érte cserébe, ha felvilágositja őket. A férfi csupán a mesterkélt világ vessződségeiben és irányításában hasznot hajtó. Szép és hatalmas, a világ urának képzeli magát, de a világ, mint gyengét és vakot, kiszolgáltatta nekünk. Ádám szilárdan hiszi, hogy kiűzték őket a földi paradicsomból. Éva ebben egyáltalában nem bizonyos és ugy éli az életét, mintha ottmaradt volna... Okuljon ebből maga is. De mindenekelőtt, vagyunk néhányan, akik nem engedhetünk...