Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153

Lucile: Paola: Lucile: Paola: - 30 Belolvassa neki a Harmóniákat s a fantáziája kertekkel és szivekkel telik meg. Énekel neki, megcsókolja és a szája nyálas és mézes lesz. Itt álljunk meg egy pillanatra. Illatok intendása, gyümölcsök meghonosítója, gyógyitalok nagykövete, ime: ez a maga férje. A neve Lionel. Lionel vezeti "be a szivekbe Bertrand-t, Jean-Paul-t és Guy-t. Mennyi keresztnevet ismer. Maga nem szereti a férjét. Engedi elutazni. Minden héten, havonként négyszer, amikor elindul államügyészi kőrútjára, maga beletörődik, hogy üres ágyban aludjék. És ott tágasan, kedve szerint, kényelmesen érzi magát a legszörnyűbb rosszban. Abban, amit egy szerelmes szivü halandó csak érezhet, amikor szeretett hitvese távol van. Ha látná magát, amint magabiztosan és nyugodtan ide belép, akkor rájönne, hogy a férje semmit sem számit a maga szemében... Ó Lionel, egyetlenem, bocsásd meg, hogy szóba álltam ezzel az asszonnyal. Tőlem majd megtudja, mi egy asszony... Ó drága Lionel! utazz csak minden időben!... Ugy is közel vagy hozzám, még a távollétedben is!... Hazugság! A távollét távollét. Egyenlő a halállal. Ha az, akit szeretek, csak egyetlen órára is el akarna hagyni engem, beléje kapaszkodnék, kétségbeesve kiáltoznék, eldugnám cipőjét, küzdenék azért a létért, ami egyedül érdemel harcot, küzdenék, hogy megőrizzem őt, hogy ne veszitsem el őt; ne veszítsem el az életem. Hányszor, de hányszor láncoltam magam hozzá egyetlen szállal vagy erős lánccal, anélkül, hogy észrvette volna. Ajánlom a láncot magának is... Az ablakból fintort vágok távozó kedvesem után, sértegetem. Maga persze mosolyog a férje után... Ha nem nehezedik rám, az egész világ súlya nyom. Maga viszont fel-