Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153

Lucil es Paola: Lucile: Paola: Lucile: Faola: - 29 vissza viszem mindennapi életem, hogy szobafogságra vesse. Érzem, hozzáférhető számomra az én kíváncsiságommal az én Ízlésemmel, az én adottságaimmal a lelkében, az én szavaimmal az ajkán. Valamennyi olyan tulajdonsággal, amelyekre azon napon lesz égető szükségem, amikor már nem szeretem az uj szeretőmet... Szükségem lesz a lornyettre, vagyis az igat zi látásomra, a keztyüimre, vagyis az igazi tapintásomra. Azon a borzalmas napon a férjem 2,

es

z az első férfi, akit majd feltűnni látok, aki alakot ölt. Az ő hatására lassanként előbukkannak a semmiből azok a férfiak, akiket odataszitott a szenvedélyem. Ezért ragaszkodom hát a férjemhez. Nemcsak a divatötleteimet és az okosságomat hordja magában, hanem az Ízléseimet is, amely uj meg uj szerelemre ösztönöz. Ezért nem akarom, hogy elválasszon minket. Mivé lennénk a férjek nélkül? Hiszen olyan férfiakkal népesitik be a világot, akik közül jövendő szeretőink kerülnek ki. Borzalommal hallgatom a bölcselkedést. Mire jók az illendőség elcsépelt frázisai? A férje olyan keveset számit magának. A férjemet hagyjuk ki a játékból. Hiába ruházza fel azt a fecsegő Bossuet szellemi képességeivel, Salamon bölcsességével. Itt, a lelkében úgysem képes megváltoztatni a férje testét, mely semmit sem számit magának. Gonosz asszony! Jól mondja! Imádom ezt a méreg nélküli nyálfröcskölést, - ezeket az intézeti növendékhez illő szavakat... A maga férje!.., Kacagnom kell, amikor látom, hogy a férje csak ürügy akaratlan fortélyához, hogy sebesre marjon egy asszonyt, aki éppen másnak készül odaadni magát. Azt mondják: nagydn tartalmas ebédeket készit a férjének, de a saját husa péppé fői.