Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153

Armand: Lucile: Armand: Lucile: * Armand: Paola: Armand: Paola: Armand: Paola: Lucile: Paola: Lucile: ^aola: Lucile: Paola: Lucile: - 26 Milyen szépen hangzik a hazugság egy igazi asszony ajkáról, ^edvem lenne a végsőkig vinni ezt a hazugságot. Azt kérni magától: esküdjék meg, hogy Paola hűséges asszony. Kész vagyok rá... Mit mondott maga tegnapelőtt a férjemről a kaszinó terraszán? Azt mondtam, hogy az erény a hát

or katonák gyenge oldala, viszont védőpajzs a gyenge birák számára. Hát nem volt-e ez alávaló kiejéLentés?... Most pedig hagyjon magamra! Menjen!... Menjen hát! Bővebb információk szerzésére ott vannak a paliszander bútorai, az odaliszk és az egész lakása... Ma ném megyek haza...Félek. /feláll az asztaltól és közeledik/ Armand angyalom... Hogy mondtad? Azt mondtam: angyalom. Légy szives, hozd el a kabátkámat... Fázom... Vagy talán nincs kedved egy pillanatra hazaugrani? De igen... Megyek./ Elmegy/ /Lucile-hoz/ Én velem hajlandó lesz beszélni? \ 1 Attól függ, miről? Nem kérdezni akarok, hanem felvilágosítani önt. Idejöttem, hogy megmondjam micsoda ön. Én is tudom. Olyan asszony, aki gyűlöli a magafajta asszonyokat. Ez tul egyszerű volna... Maga olyan asszony, aki szereti a férfiakat. Ugy van. Szeretem mindazokat, akik megérdemlik a férfi nevet. Duguesclin-t? Golbert-t? A szentet, aki felszedi az árva gyermekeket? A nevét már elfelejtettem. Nem felejtette el. Inkább p húzódott vissza öntől. y