Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153

Paola: Lucile: Paola: Lucile: Paola: Lucile: Paola: Lucile: Paola: - 27 Váljék javára ! Én eléggé loyális vagyok magammal szemben, hogy olyannak lássam és anélkül a maszk nélkül Ítéljem meg a férfiakat, ami az úgynevezett nagy embert teszi. Vagyis azokat tiszteli meg, akik fogadják önt. Beszéljen velem őszintén. A búvár, aki a minap mezítelenül merült le előttünk a tengerbe, a tenorista, aki testhez tapadó trikóban énekelt az Aidában; ők talán férfiak?! A bőrük, a combjuk, az izmaik vajon milyen helyet foglalnak el a maga szóhasználatában? Még nem tudom. Maga harminc éves. Vagy majdnem annyi... Egy férfi árnyéka a holdvilágban, amint előbukkan az utcasarkon, vajon nem férfi-e? És a férfiak léptei az éjszakában a járda kövein, adnak-e önnek fogalmat a férfitest súlyáról? És a halkan, vagy hangosan felénk szálló férfibeszéd vajon nem férfihang-e? Milyen visszhangjuk van önben? Ezt még nem kérdeztem magamtól... Árnyak, hangok, lépések, semmi más. Hazudik!... Ez a maga élete. Ez az, amit szeret. Köszönöm a felvilágosítást. Nem érdem, ha magának tetszem. Maga azok közül az asszonyok közül való, akik nem lábolnak ki abból, hogy együttélnek millió és millió férfitesttel és férfilélekkel. Nappalai - nem beszélek az éjszakáiról - asszonyvoltán való csodálkozásban teljék el. Az aixi szépasszonyok között maga olyan, kinek ágyékát szoros öv övezi, és akire tul nyomasztóan nehezedik' a melle. A maga zárkózottsága, szemérmessége nem más, mint tehetetlenség, hogy saját neméhez hozzászokjék. Fél is., de kiváncsi is arra az asszonyra, aki sajátmaga. Amint a tükörben szembenéz vele, alig ismeri meg. A magányossága szünte\