Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153

/ 1 Eugénie:. Armand: - 23 / , • 1 a negyedórában lett. És mégis, Paola olyan kedves, olyan istenien bájos volt egészen ma reggelig. Madame Blancbard nem vonhatja kétségbe, honnan eredt az ő kedvessége. Mennyi tanulságos epizód jut most az eszembe! Amikor kihűlt ebédjéhez késve érkezett és a kezét a szemem elé tette és megkérdezte, ki az. Mindig kitaláltam. Vagy a felől sem kételkedhet, Madame milyen gonddal vigyázott az álmomra. Kivételes tehetséggel \ csúszott a karomba, s nem ébresztett föl, amikor éjfél után jött haza magányos látogatásairól, amiket oly szivesen tett a templomokban. Olyan templomokban, ahol tubákolnak, mert füstszaga volt. Esőben száraz lábbal tért meg. Talán csodás módon, maga egy szent hozta haza a karjában. Haja zilált volt, bár nem fujt a síéi. Olyan templomokba szokott járni, ahol a kebleket ajálnják fel, mert kikapcsolódott tűje ferdén lógott blúzán, ahol nagy csokor vörös rózsát osztogatnak, melyből a legszebb két szálat elhozta a vázába az éjjeliszekrényemre... Micsoda illat áradt belőle egész éjszaka! A gyertyatartót keresve a rózsákat tapogattam, azokat gyújtottam meg. Vagy emlitsem bátorságát, merészségét, mellyel szüntelenül az áruló, jeleket igyekezett eltüntetni a nyakáról, a szájáról, mondván: véletlenül megütötte magát, véletlenül megharapta a száját... Csókolj meg és meggyógyulok - mondta - ... Megütötte a mellét, megütötte a vállát. Akár egy csintalan kölyök... Megütötte a csipőjét!... Ó Istenem! \ /feláll/ Mindketten elvesztették az eszüket, a fecsegő is, a néma is! Ellenkezőleg! Én azt hiszem, hogy mindent visszanyertem. A látást! A kettős látást! Madame Blanchard háta mögött egy angyalt látok, hozzá hasonlót, aki szenved, hogy hallgatnia kell, de néma ajka mégis beszédesen mozog és egy nem remélt szót int felém: barátság. A feleségem mögött, lesütött szemű szőr-