Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153

Eugénie: Armand: i . Eugénie: Armand: Eugénie: - PA — nyet látok, hozzá hasonlót és különös, szokatlan szót suttog felém: gyűlölet!... És az illatok?! Madame Blanchard közelében balzsam illatát érzem, a feleségem kezelében bűzt! Rot• i had és nem maradhatok meg mellette. Most boldog vagy, Lucile? íme a müved! line a müve! Helyesebben nem is az ő müve. Dialógus nélküli dráma zajlik itt. Dráma egyetlen monológban. Lejátszódhatott volna például Diana álló szobra előtt. Vagy inkább a guggoló Vénusz előtt. Könnyen meglehet, hogy minden előtt ezen a világon, ami nem beszél, azonos gondolataim támadnak. És a küzdelem mindig egyforma. És mindig ugyanaz a következtetés. Önmagam előtt, a tükör előtt is. Már jóideje megpróbáltam bizalmas közléseket tenni önmagamnak, miközben borotválkoztam. A borotválkozás mindig megrémit egy kicsit. Az ember olyan könnyen megvágja magát, ha egy ismeretlen a háta mögé lopódzik. Hogy elárulja és megsúgja, hogy gyáva vagyok, - azt ugy is tudom hogy nincs feleségem, egyáltalában nincs feleségem, mert a feleségem megcsal. Isten veled Lucile! Mert én megfigyeltem a feleségemet. Hazudott nekem. Nem ütötte meg magát. Sőt vigyázva került minden tárgyat, akár a férfiakat. A férfiakat, akiket nem akart megérinteni. A többiről nem tudom. Soha nem üti meg a homlokát, amikor kiszáll a hintóból. Soha nem láttam, hogy máshol, mint a kezén, vagy a lábán megvágta, megkarcolta volna magát, mert ő csak a kezével és a lábával érintkezik a világgal. Nehéz lenne elképzelni őt kúszni, mászni, tele horzsolással, zúzódás

sal. Lucile! Látsz-e az én szememben valami szörnyet? Nem?... Alikor a te képességed hamis képesség! Nekem szeretőm van!... Isten veled! /elmegy/