Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153

Armand: Eugéni e: Armand: 'Eugéni e: Armand: - 22 Madame Blanchard tehát beszél. És olyan szép hangja van. Kár, hogy beszél. Amikor onnan a helyemről hallgattam, felfedeztem az első tökéletességet a feleségemen, amit eddig még nem figyeltem meg. Mindig azt hittem, hogy Paola hangja lágy. Azt hittem légy és higgadt...Paola hangja kemény. Érdes. Csikorog. Eddig ugy vettem észre, határozottan és tisztán beszél. Nem vizszintes ajakkal. Most vettem észre, hogy ernyedten lebiggyeszti a szája szegletét. Nem szép. Sohasem hittem volna, hogy a feleségem szája a tyúk fenekéhez hasonlit. De ez az igazság. Legalább is egy percce már. Csodálatosan énekelt ma reggelig. Azon tűnődöm, estére vájjon miféle brekegést hallat. Ezt a felfedezést akarta elkerülni a barátnőm, ezért hallgatott. De most annál rosszabb magának. Akkor viszont azt is rosszul tette a barátnője, hogy rámnézett. Mert Madame Lionel Blanchard szeme a feleségemnek egy másik hibájára irányitotta a figyelmet. Paola szembogara nem lágy, mint a moha, ahogyan eddig hittem, hanem kemény, mint az acél. "Valóságos hadsereg ül a homloka alatt. A tekintete nem forrásból buggyan, melyben lágy mohán törk meg a napsugár. Nem simogat, nem íidit, hanem éget és szurkál... Én nagyon örülök, hogy Madame Blanchard nem érintett engem a kezével, mert biztosan pikkelyesnek érezném azt a hitvesi bőrt, mely mindeddig, éjjel is, nappal is, bársonyával boritott. Éppen az imént simitottam végig a kezén. Bőre még mindig sima, csak egy kicsit izzad. Biztosan a félelemtől... És annak is örülök, hogy Madame Blanchard nem csókolt meg, mert... Lucile, ha te nem jösz, akkor én megyek. Ez már tűrhetetlen. Nem, egyáltalában nem! Madame Lionel. Blanchard maga a jóság, a könyörület, ha ahhoz hasonlitom, amivé a feleségem ebben