Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153

Eugénie: Lucile: Eugénie: Lucile: Eugénie: Lucile: Eugénie: * Armand: Eugénie: Armand: Eugénie: - 21 amit el se veszítettünk... Végre: megvan!... Nagyon köszönöm, hölgyeim! /Elmegy/ Hallottad? Kérlek, Armand vissza fog jönni... Amit ez az ember Paoláról mondott, igaz! Békithetetlen gyűlöletre képes. Szólj néhány szót a férjéhez, vagy pedig menjünk innen. Ez a férfi éppen kaóra jött. Ha nem mászik ide, talán már el is mentem volna. / Maradsz hát? Nem érzed-e olykor, hogy valami jelt kapsz, hogy valamiféle akarat rádparancsol: maradj a fehérnemű kamrában, pedig bőven akadna dolgod a szalonban vagy a padláson is. Ebben az órában hazahiv engem is minden. Nagymosás van és lekvárt kellene főznöm s meg kell irnom a férjemnek, hogy lekvárt főzök és nagymosás van. De -egy belső hang ugy rendeli, hogy ne mozduljak innen. • Maradjunk hát. Majd meglátjuk, mihez vezet a konokság ebben a siralmas világban. Majd meglátjuk, mire képes a helytálló ember kötelességtudata. Már késő! Itt van! Madame Lionel Blanchard megtalálta a hangját. A Költői Harmóniák közül elmondott két verset s elszámolt millióig. Én meg újra itt vagyok. Látom. Immár harmadszor. Csak egy kis időre. Egyszer láttam egy macskát vizbefojtani. Tizenkétszer is kimászott a partra, bár botokkal újra meg újra lenyomkodták...Emberfélének nincs ekkora ellenálló ereje**. Negyedszer már nem jövök vissza. / A barátnőm csak azt akarta bebizonyitani, hogy az asszony makacssága még a férfiét is túlszárnyalja. Maga vesztett. -Fejezzük be a játékot.