Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153

Marcellus: Gilette: Paola: Marcellus: Paola: Armand: Marcellus: Armand: Paola: Marcellus: Armand: Marcellus

: Armand: Marcellus: Armand: Marcellus

: - 2 Jöjj hát anyáddal együtt, üt majd leültetjük a konyhába. Anyám a börtönben van. Az ügyész ur csukatta be, mert Bréchard hadbiztos leveleit hordozgatta a megyefőnök feleségének. /Paola és férje, Armand, belépnek./ / Jónapot "bűn" ur!... Ide ülünk, Armand, a "bün" közelébe? Ilyen hamar értesültek róla? A szépség elsőnek tudja meg, mi történik a főbenjáró bűnnel. Ott voltam a törvényszéken. Az ügyész élesen megvádolt, ugy-e?*., így van ez rendjén. Óva intett tőled mindenkit. Elitélte azt a lányt, aki hozzád is járt és megölte gyermekét. És a mi derék városunkat Sodorna és Gomorrával állitotta egy sorba. Én rólam mit beszélt? Mondd el hát! Azt mondta, hogy adósság cimén nem lehetett téged letartóztatni, mert gazdag vagy. Nyilvános botrányokozás miatt száműzni nem lehetett, annyira ügyes vagy. Senki sem tud konkrét vádat emelni ellened, mert az áldozataidat megzsarolod. Ő azonban vállalja a biróság előtt, hogy nyilvánosan megbélyegez és jelképesen arculköp. Milyen jól emlékezel minden szavára! Igen, kitűnő a memóriám. Azt mondta: arculköp? Azt! És még hozzátette: bujálkodó vagy, a megtestesült bün vagy! Még a hangod is pontosan az övé!