Giraudoux, Jean: Miként Lukrécia; Fordította: Galamb György; Q 153

"Első felvonás / ' Joseph: Marcellus : Joseph: Marcellus : Joseph: Marcellus : Joseph: Gilette: Joseph: Marcellus: Gilette: Marcellus : Gilette: Marcellus: Gilette: Nyár van. Egy cukrászda terrasza nagy platánok alatt. A szinen Marcellus gróf, Joseph és vendégek. Parancsol, gróf ur? / Parancsolok-e valamit, Joseph?... Mondd meg nekem: mi a "bűn? Én nagyon kevés iskolát jártam, gróf ur. Hát akkor találd ki. Amikor azt mondják neked: Bűn! - mifé­le képzet keletkezik benne? Mi pincérek nem képzelődni vagyunk itt gróf ur, hanem ki­szolgálni. , Akkor hozz valami frissitőt, ami jól illik a bűnhöz. Az ü­gyész ur talán éppen e pillanatban hirdeti ki nyilvánosan és ünnepélyesen a császár nevében, hogy a bűn én vagyok... Honnan tudhatnám gróf ur, melyik frissitő az? A vegyes fagy­lalt, azt hiszem, mindenhez jól illik. De azért megkérdezem a főnököt... Egy szál virágot, gróf ur?1 /elmegy/ Nem, kislányom. Olyan virágod neked nincs, amilyent Blanchard ügyész ur előir nekem. Van kaméliám. Blanchard ügyész ur mostantól kezdve tépett, vérvörös orchi­deát ir elő a gomblyukamba,' amely tengerihal szagát árasztja. Van oroszlánszájam, gróf ur. Itt nálunk leginkább az hason­lit az orchideához, öt perc múlva mái'* hozom is. Rendben van. Hozd el a lakásomra. Jaj, nem lehet, gróf ur! Blanchard ügyész ur megtiltotta, hogy a virágáruslányok és mosólányok, ha még nincsenek tizen­hat évesek, nőtlen férfiak lakására elmenjenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom