Roldan, Belisario: A gauchó tőre; Fordította: Possonyi László; Q 150

- 18 ­rohammal venni be roskatag sáncait; s azt sem tudom,királynőm,hogy Ősz szülőatyád -kitol ugy származhattál,mint a margaréták kivirulnak a vad sziklafal ormain ­kezemtől hal-e egykor,mikor a végzet int. hogy eljött már az óra,mely nepem kárpótlása századok bűnéért.ne hallgasd jóslatom» /Társaihoz/ Most csapjatok a hurbai Büszkeségem bálványa, csillagok csillaga, ozüz,napon nőtt virágszál, a napsugár maga, tavaszi szél zenéje, rigófütty éneke, szerelem tünde bája, trillák kai-mestere, fényből szőtt drága lelek, a szerelem maga: enyém leszel egészen, enyém leszel te végre, & megesküszöm e tőrre, V e tőr becsületére, s folttalan hirnevére, hős lovagok hitének, mely még ma is vezére a trubadur tőrének. Enyém leszel! Függöny.

Next

/
Oldalképek
Tartalom