Fajko, Alekszej: Az aktatáskás ember; Fordította: Sivó Mária; Q 148

-253 kép. Venatperrón. Az egyik ajtó félig nyitva. Sötét van.Fuj a # szél. Jön Granatev mögötte sietve Lihemszkij. Lihemszkij : Szógyen a megfutamodás Granatov, szégyen. De külömben as tud elbújni előlem. Maga tántoreg Lihemszkij, nagyon bizonytalanul áll a lábán. Nem baj, nem esek el. Ez a hülye mozdonyvezető megvadult. Majd magába kapaszkodom./Rátámaszkodik/ Mondja, Georgij Sztyepanovics...a dokumentekról szóló meséből persze egy'szó sem igaz, ugye ? De minden szó igaz belőle! Megvannak ! Egynémelyiket ön irta a saját arisztokrata ajjacskáival. Hova^áu^ta őket ? t Azt hiszi, rászeg fejjel kifecsegem ? Nem barátocskám én most is tudom, hogy mit csinálok. Éber vagyok mint a matróz az árbocén. No, menjünk hajcsizni akarok. Vezesd nagyságos ur, szolgádat, George Lihemszkijt ós fektesd le a gazembert az ágyacskájában. Helnap, Moszkvában majd mulatunk. /Előveszi a cigaretta tárcáját./ Rágyújt Georgij Sztyepanovics? Elháritó hadra©zdul

at? Gyújtson csak rá nyugodtan, ne féljen. Tehát megadod marad? Békepipát kinálsz ? Nem, dehogy. Harc Georgij Sztyepanovics, harc a véksőkig. Granatov: Lihemszkij: Granatov: Lihemszkij: Granatov: Lihemszkij: Granatov: Lihemszkij: Granatov: Lihemszkij: Granatov: