Fajko, Alekszej: Az aktatáskás ember; Fordította: Sivó Mária; Q 148
-11Granatev: Lihemszkij : Adelaida Vasziljevna; Lihemszkij : Adelaida Vasziljevna: Liheaszkij : Adelaida Vasziljevna: Liheaszkij : Granatov:' Lihoraszkij: Adelaida Vasziljevna; Liheraszkij : Granatev : Ez a téma ne® nagyen érdekel engem. I N ' 3®se lehet tudni. Ennek a témának vannak izgalmas momentumai... Nem értem... redig érthető.Én meg...Milyen izgaleramal figyeltem a kedves fia sikereit.Remegve néztem, hegy fut fel Granatov .csillaga a szovjet égboltra. Figyeltem csendben, mint egy napkeleti bölcs ós vártara a percet, hegy szivből gratulálhassak. . Milyen kedves! Telefonáltam a lakására, levelet irtára - semmi válasz. Nem akart tudomást venni rólam. Diraecska, hegy tehettél ilyet,? Aztán elkezdtem, legalább távéiról követni.Őrt álltam a lakásánál, az egyetemen. Vártam, mindig vártara talán egyszer visszafordul, leereszkedik i hezzám.• Nyomezett utánam Seorgij Sztyepanovics? Igen, bevallom. De csak a vak imádat késztetett erre.Azt hiszi Adelaida Vasziljevna, hegy véletlenül kerültem az önök kupéjába? A sers akaratából? Nem kérem, a s©rs fukar ás kegyetlen, nera ad ilyen ajándékot az embernek. Hát hegy került ide keaves Geergij Sztyepanevics Gondosan előkészitett, szigeruan kiszámitett terv szerint. Talán egy egész ügynökséget tartott fent?
