Fajko, Alekszej: Az aktatáskás ember; Fordította: Sivó Mária; Q 148

-12Lihoraszkij : Adelaida Vasziljevna: Lih@i7.szki

j : Adelaida Vasziljevna: Lihoaszkij -: Granatov: Adelaida Vasziljevna; Granatev: Lihemszkij : Kalauz: Lihemszkij : Granatev: . Nem, Dmitrij Iljics, ehhez nekem nincs pénze®. Egyedül dolgozta«, egyszerű kézműves eszközökkel Istenem, milyen furcsán beszél... szinte félel» , metesen. Sikerült kérem jegyet szeretnem nemcsak ugyanarra a vonatra, hanem ugyanabba a kupéba.A hivatalban express tempóban leadtam az ügyeimet, ás amint már önök is látták - az utolsó pillanatban befutottam. Milyen bámulatos energia! Igen Adelaiaa Vasziljevna, az életösztön haj tett eló're feltartózhatatlan erővel. Mest már Granat ©v professzor nem mehet át a másik oldalra. Mest aztán elmondhatok neki mindont, ami a sziA vemen fekszik. Egek- a szégyentől, de meztelenre vetkőztetem a lelkem. A lábaihoz borulok és meg kell hallgatnia jajveszékelésem, /feláll/ Elég ! Dmitrij mi van veled? A Átmegyek &z étkezőkocsiba. Maga Lihemszkij velem jön. Önnel - akar a száműzetésbe. /Bejön a kalauz./ rarancselnak ágyneműt? Kérek - kedvemre ki akarom aludni magas. Nekünk is kettőt.