Squarzina, Luigi: Kelő hold; Fordította: Ispánki János; Q 134

- Jjskola üres./Aliza odament az feloo fiókot./ II

I.

fe

lvonás. /AZ CÍRSö IGAZGATÓii szoba.Kora délután van.Nyilik az ajtó,az altiszt lép be,nyo mában Mauro és Aliza./ ALTIAZT: /Odamegy az ablakhoz,amelyik az erkélyre nyilik/fgy látszik,eloltották már,de a füst szivárog még. MAURO: /Az ablakhoz megy./Látni? ALTISZT: Benne lesz az Qrezemben.Lassan közmondássá vált. MAURO: Azért gyújtották fel,mert ellenzéki újság volt? ALTISZT: Ugyanott van a szakszervezet is./Mauro ki akarja nyitani az erkejjrajtót./Ne mutatkozzék,ugy tudják,hogy az i.ev«io « Íróasztalhoz,megpróbálja kinyitni a jobb ALIZA: Mauro./Mauro az asztalhoz megy;Aliza mutatja,hogy a fiókot bezárták./ ALTISZT: Ka mindenáron meg akarják csinálni ezt az őrültséget,ne vesztegessük az időt. ALIZA: Kol tartják? ALTISZT: A tanári szobában,első ajtó. ALIZA: Megvárjuk magát. MAURO: Itt?Minden pillanatban jöhet. ALTISZT: Most csomagol.Épp csak megebédelt. MAURO: Bucsuebédet rendeztek neki? ALTISZT: Magányosan evett odahaza,orra előtt az újsággal, ALIZA: Azt mondta,ne vesztegessük az időt, ALTISZT: /Keresi a kulcsot a csomóban/Kire rá nem veszi a szegén; embert,Aliza kisasszony.Igaza van,kxgy az igazgat

w elutazik és nem tudja meg,de aki egyszer a hátában érezte a szeneit,nem egykönnyen felejti el./Kimegy/ MAURO: /Alizának,sietve/Bizhatunk benne? ALIZA: Alizának is van kérő

je:egy becsületes özvegyember két gyermekkel,aki biztonságot nyújtani neki,atyja válláról pedig levenné a terhet.Siesse tek./Mauro kimegy/Kern kellett volna visszajönnöm ide,tudom,haragudnál érte.Most először teszek ellenedre,most először szárait az énakaratom. Itt leljük meg eltűnésed kulcsát.Oly komolyan mentél el,még csak egy mosolyt sem haygtál emlékbe nekera.Mnoüixaä? /Mauro és az altiszt viszszajön/'auro egy csorac füzetet hoz zsineggel összekötve/ MAURO: Nem akar kioldódni. ALIZA: /Odaadja Piana papirvágőját/Váge el. ALTISZT: Vigyázz,éles./Alizának/Ha tudnám,mit keresnek,segithetnék./Aliza elháritó mozdulatára/Jó,jé,megígértem./Átveszi a bajonettet Mauro kezéből./ MAURO: Igazi szurony. ALTISZT; /Visszateszi az irőasztalra/Jaj annak,aki elmozc.itja a helyéről,hábox rus emléke.A kitüntetésnek még a szalgját sem hordja. MAURO: Van kitüntetése? ALIZA: /Türelmetlenül/Maurd!/Aliza és Mauro kutat,lapozgat a füzetek között. Az altiszt saját üres kabátujját nézi./ ALTISZT: Gsaptparancsaok volt a rai körzetünkben s olyan jól bánt a puskatussal, hogy egy abruzzói,mielőtt belelőtt volna,beleszúrt a hátába.A háború az ő száraára végetért Caporettonál,kitüntetéssel,nyugdijjal,mindennel együtt.Kekem még három hónapig tartott,rai&or aztán egy éjszaj két grá nát-repeszt kaptam a könyökömbe.Esztergályos voltam.Mikor visszatértem, mást találtam a gépemnél.Feleségem meghalt,amikor a második gyerek szí letett,de mint iskolaszolga,ha axiiügyes vagyok,keresek annyit,mint kisfizetésű tanár,akinek a kiadása több,s nincs mellékese.Erre gondol jon Eliza kisasszony. ALIZA: Köszönöm,Beniamino./Az altiszt kimegy a folyosóra/Nos? MAURO: Azonos./ós&zahsonlítja a füzeteket a kitépette irkalappal./Az aláhúz.;. sok ugyanazok.A kis csillagok és macskakörmök egytől egyig azonosak.