Buero Vallejo, Antonio: Az égető sötétség; Fordította: Hársing Lajos; Q 129

- 43 Juan

a.- Próbáld meg! Vissza fog térni! Elisa.- Hogy próbáljam meg, mikor ez az ember közöttünk áll? Amig Miguelinnek nem számitok. Oh! Milyen élvezettel pofoznám meg! Szeretném tudni, mit tegyek. /összekulcsolja a kezét a levelgőben, lassan kezd Ignacio felé fordulni, de még nem érzi annak jelenlétét./ Jáana

.- Nem tehetsz semmit, Szenved..és mi nem gyógyíthatjuk meg. Tulajdonképen szánalomraméltó. Elisa

/Juana felé megy/.- Túlságosan sajnálod. Egoista. Szenvedjen egyedül, de ne kinozza a többieketi Juan

a/mosolyogva/.- Gyere. Ülj le és ne mérgelődj /feláll és feléje megy/. Azzal vádolod Ignaciot, hogy önző. Mit csináljon, ha szenved? A mi részünkről sem találkozik kevesebb önzéssel. Elnézőeknek kell lennünk a mások gyengeségei iránt és enyhitenünk kell a mi gyengédségünkkel. . ./rövid szünet/. Elis

a /hirtelen, exaltáltan, megszoritva Juana karját/.- Nem, nem, Juana, nem igaz! Juana.

/ij edten/.- Mi? Elisa.- Nem, nem, édes barátnőm, nem! Juan

a.- Beszélj már! Nem, de mi? Elis

a

.- A te rokonszenved Ignacio iránti Juan

a

/zavartan/.- Mit mondasz? Elis

a

.- ígérd meg, hogy erős leszel? Carlos szerelmére, igérd meg! /megrázza/ ígérd meg, Juana! Juan

a /hidegen/.- Ne beszélj őrültséget. Szeretem Carlost és nem lesz semmi baj. Nem tudom, mire gondolsz, mi történhet. Elis

a

.- Minden! Minden történhet! E miatt az ember miatt elhagyott Miguelin és te veszélyben vagy! ígérd meg nekem, hogy kerülni fogod! Carlosért, igérd meg! Juan

a /nagyon felháborodva/.- Elisa, azonnal hallgass el! Nincs igazad!...