Buero Vallejo, Antonio: Az égető sötétség; Fordította: Hársing Lajos; Q 129

- 44 Elis

a /halkan/.- Oh jaj! Legjobb barátnőd vagyok és nem adsz igazat nekem. Te is zsákmánya vagy! Ennek az embernek a kezében vagy, nem is tudsz róla! Juan

a

.- Elisa! Elisa.- Sajnállak! És sajnálom Carlost, mert szenvedni fog, ahogy én szenvedek. Juan

a /felkiált/.- Elisa! Oh, hallgass el...! /feléje megy/ Erősebb, mint a többi mind együtt! Minden elhagyott bennünket! Minden! Még a mi barátságunk is! Nem is ismerek rád!...Nem ismerek rád!.. /Sirva kimegy a hátsó ajtón. Juana felizgatva, fájdalommal tántorog, hogy kövesse. Ignacio feláll./ Ignacio

.- Juana. /Juana elfojt egy kiáltást, Ignacio felé fordul. Az odaér/ Itt voltam és hallottalak benneteket. Szegény Elisa! Nem haragszom rá! Juan

a /megpróbálja elfojtani remegését/.- Miért nem mondtad, hogy itt vagy? Ignaci

o.- Nem bántam meg. Juana! /megfogja egyik kezét/ Te adtad nekem az első boldog pillanatot. Köszönöm! Ha tudnád, milyen szép, érezni, hogy megértenek! Milyen jól megsejtettél engem! Igazad van. Sokat szenvedek. És ez a szenvedés visz engem... Juana.- Ignacio.-r.Miért nem próbálod mérsékelni magad? Tudom, hogy nem akarsz rosszat, mégis azt teszed. Ignaci

o.- Nem tudom mérsékelni magam. Nem hagyhatom hazugságban az embereket, amikor kérdeznek.,. Elborzaszt ez a család, amiben él/ nek! i Juan

a.- Háborút hoztál nekünk, nem békét. Ignaci

o.- Megmondtam neked... /hizelgő hangon/ Ugyanebbeb a szobában. És győzök.•• Emlékezz vissza, mit akartál. /Rövid szünet/ Juana

.- És ha most arra kérnélek a te érdekedben, az enyém és mindannyiunk érdekében, hogy menj?