Buero Vallejo, Antonio: Az égető sötétség; Fordította: Hársing Lajos; Q 129

- 42 Juan

a.- Nem szabad gyűlölni... Elisa

.- Miatta elhagyott Miguelin és mindannyiunkat elhagy a béke. Az én Miguelinem! Juana

.- Visszatér majd. Biztos lehetsz felőle. Szeret téged. Tulajdonképpen nem történt semmi. Talán kicsit közömbös...ezekben a napokban, hisz Miguelin mindig fogékony volt az újdonságokkal szemben. Ignacio az ő számára muló szórakozás. És végül is, férfi! És ha a miatt kellene szenvedned, hogy Miguelin más lánnyal játszik szeszélyében...Még ez sem jelentené azt, hogy már nem szeret téged. Elisa

.- Jobban szeretném, ha más lánnyal csalna meg! Juana.- Jaj, mit beszélsz! Elisa.- Igen. Ez rosszabb. Ez az ember elvette az eszét és már nem is gondol rám. Juana

.- Azt hiszem, tulzol. Elis

a

.- Nem... de figyelj csak, nincs itt valaki? Juan

a.- Nincs. Elis

a

.- Nekem ugy tünt.../Csend. Felháborodott hangon/ Mondtam ezt neked az első napon már, Juana. Ez az ember csupa rosszaság. Hogy megéreztem! És ez a tettetett mártiromság, amit mutat, hogy hiveket szerezzen! Az emberek tökéletlenek, Miguelin is, még bolondabb, mint a többi. De szeretem! /Csendesen sir/. Juan

a.- Hallom, Elisa, ne sirj... Elis

a /feláll, sétál nyugtalanságában/.- Ez az, hogy szeretem, Juana! Juana

.- Miguelinnel egy kicsit közömbös légy. Ne szaladj utána olyan nagyon. Elisa

.- Tudom már, hogy nevetségessé teszem magam. De nem tudok segiteni rajta. /Megáll Ignacio mellett, aki visszafojtja lélekzetét, aztán megtörli szemét, a zsebkendőt kezében tartja./