Buero Vallejo, Antonio: Az égető sötétség; Fordította: Hársing Lajos; Q 129

- 41 Lólita

.- Ignacio1 Esperanz

a.- Ignacio! /Ignacio nem mozdul és nem válaszol. A lányok kissé megrémülve, csalódottan nevetnek./ Lolita

.- Itt sincs. Esperanz

a /szomorúan/.- Kerül bennünket. Lolita

.- Gondolod? Esperanz

a.- Leereszkedően beszél velünk...de megvet. Tudja, hogy nem értjük meg. Lolita.- Nem lehet, hogy...van nője? Esperanz

a.- Már észrevettük volna. Lolita

.- Ki tudja! Olyan zárkózott,..Talán van valakije. Esperanz

a.- Keressük a szalonban, gyere. Lolita

.- Menjünk. /Balra el, közben Ignaciot hivják. Rövid szünet. Juana és Elisa valamiről vitáznak a terraszon. Elisa feldúlt; ott akarja hagyni Juanát, hogy bemenjen a dohányzóba, Juana megpróbálja visszatartani./ Elisa /

még a terraszon/.- Hagyj! Torkig vagyok Ignacioval. /Elválik tőle, bejön az ajtón, Ignacio felemeli a fejét./ Juan

a.-/Elisa mögött/.- Gyere, nyugodj meg. ülj le ide. Elisa.- Nem akarok. Juana

.- Ülj le! /Kedvesen leülteti a diványra és mellé húzódik./ Elisa

.- Gyűlölöm! Gyűlölöm! Juana.- Egy pillanat, Elisám! /Hangját felemelve/ Van itt valaki? /Ignacio nem válaszol. Juana megfogja barátnője egyik kezét./ Elisa

.- Oh, hogy gyűlölöm]