Buero Vallejo, Antonio: Az égető sötétség; Fordította: Hársing Lajos; Q 129
- 39 Ignaci o /mosolyogva/.- Ja igen. El is felejtettem. Tessék, /odaadja/ /Örül neki. Carlos a levegőbe nyújtja a kezét és durván elkapja a hamutartót, Carlo s .- $em tudom, tisztában vagy-e vele, közel állok ahhoz, hogy neked menjek. Ignaci o.- Akkor se lenne igazad, ha megtennéd. /Carlos visszatartja magát. Majd visszateszi a hamutartót a helyére hangos koppanással, és Ignacio mellé- lép./ Carlo s /lihegve/.- Figyelj ide, Ignacio. -Beszéljünk nyiltan. És i a legnagyobb jószándékkal, hogy megértsük egymást, Ignaci o.- Azt hiszem, nagyon jól értelek. Carlo s.- Arra gondolok, hogy a gyakorlatban értsük meg egymást. Ignaci o.- Nem lesz valami könnyű. Carlo s .- Igaz. De nem tartod szükségesnek.? Ignaci o.- Miért? Carlo s .- /visszafojtott türelmetlenséggel/ Megmagyarázom. Becsüllek azért, hogy kitartasz pesszimizmusod mellett. Helytelen eljárásnak tartom azonban, hogy a többieket is meg akarod fertőzni. Mi jogod van ehhez? Ignaci o.- Nem akarok semmit.CSupán őszinte vagyok és ez a fertőzés, amiről beszélsz, nem más, mint őszinteség felébresztése mindenkiben, Nagyon is helyesnek tartom, mert itt kevés az őszinteség. Megmondanád nekem ezzel szemben, mi jogon hirdetsz folyton vidámságot, optimizmust és minden ilyen vacakságot? Carlo s .- Ignacio, tudod, hogy nagy bajok vannak. Szavaim eredménye az lehet, hogy társaink talán aránylag boldog életet élnek. A te szavaid csak rombolnak, kétségbeejtik őket, arra inditják, hogy tanulmányaikat abbahagyják.
