Buero Vallejo, Antonio: Az égető sötétség; Fordította: Hársing Lajos; Q 129
dona Pepit a.- Semmi baj. Most viselkedjék rendesen a pályán. Maguk pedig, kisasszonyok, jöjjenek velem a terraszra ffiss levegőt szivni. /A fiuk sorban kivonulnak a terraszra és eltűnnek balra, viszszafojtott nevetéssel. Carlos, Ignacio, Juana és Elisa maradnak. Dona Pepita Carloshoz fordul különös gyengédséggel: a diák az ő szemében a ház külön kiválasztott növendéke. Szinte saját fiának tekinti, mivel nekik nincs gyermekük. Talán öntudatlanul egy kicsit beleszeretett./Carlos, don Pablo beszélni akar magával. Carlo s .- Azonnal megyek, dona Pepita. Amint elintéztem ezt a kis ügyet Ignacioval. dona Pepit a.- És maga, Ignacio, nem akar korcsolyázni? Mikor akarja már letenni a botot? Ignaci o.- Nem merem, dona Pepita. Egyébként, minek? dona Pepit a.- Édes fiam, nem látja barátait, hogy azok bot nélkül j önnek-mennek? Ignaci o.- Nem asszonyom. Nem látok semmit. dona Pepit a /szárazon/.- Persze, nem. Bocsánat. Csak megszokott kifejezés. Menjünk lányok? Juana .- Ahogy tetszik. dona Pepit a./Átöleli a két lányt/.- Maradjanak itt. /Kedvesen/ Ne feledkezzék meg don Pablóról, Carlos. Carlo s .- Legyen nyugodt. Mindjárt megyek. /Dona Pepita és a lányok a korláthoz mennek, nekitái maszkodnak; dona Pepita a vak lányoknak magyarázza a korcsolyázás eseményeit. Ignacio ismét leül. Rövid hallgatás./ Ignaci o.- Nos mondd. /garlos nem válaszol. Odamegy a kisasztalhoz, megfogja, hogy visszavigye eredeti helyére, kissé zajosan. Aztán Ignacio felé/.CarlQ s /szárazon/.- Jjová tetted a hamutartót?
