Buero Vallejo, Antonio: Az égető sötétség; Fordította: Hársing Lajos; Q 129
- 37 André s.- Mindannyian titoktartást Ígérünk. /Dona Pepita előrelép a terrasz jobboldalán az ajtó felé, figyelve a csoportot az ablakon át. Nevét hallva, megáll./ Ignaci o.- Carlost optimizmusa megakadályozza abban, hogy felismerje a valóságot. /Carloshoz/ Ezért nem értesz meg egy nagyon fontos körülményt, amit pedig mindannyian ismerünk dona Pepita és don Pablo ellenőrző kőrútjaiból. Holott igen fontos. Megházasodtak, mert don Pablonak botra volt szüksége /toppant a saját botjával/, és ezenkivül /megáll/ szerepet játszott egy olyan tényező, amit mi vakok nem fogunk fel, viszont nagyon fontos a látóknak...Dona Pepeita nagyon csúnya! /Csend, lassanként a gondolat tetszésre talál. Mindenki hangosan felkacag. Carlos dühös, nem tudja, mit mondjon./ Migue l .- Három-null Ignacio javára. /A kacagás "erősödik. Carlos a kezét tördeli. Juana kezébe támasztja a fejét és gondolataiba merül. Dona Pepita, aki szomorúan lehajtja a fejét, tuli teszi magát a hallottakon és közbelép./ Dona Pepit a /szívélyesen/.- Jó napot, gyermekeim. Vidámnak látom magukat. /Hangjára a nevetés hirtelen megszakad./ Miguelin tréfálkozott valószínűleg...Vagy nem? /Mindannyian felállnak, többen visszatartják kitör« ni készülő nevetésüket./ Migue l »- Eltalálta, dona Pepita. dona Pepita .- Viszont veszekedni jöttem, amiért igy vesztegetik az időt. Mindjárt 3 óra és még nem mentek kipróbálni a pályát. Milyen hirnevet szereznek az intézetnek a korcsolya-versennyel? Gyerünk. Mindenki a pályára! Migue l .- Bocsásson meg.
