Buero Vallejo, Antonio: Az égető sötétség; Fordította: Hársing Lajos; Q 129

- 33 halnak tüdővészben, és megölik őket háborúban... vagy éhenhalnak. Albert

o

.- így van. . Carlo

s

.- Világos, hogy igy van. A balsors egyformán sujt minden embert: mi nem élünk külön világban. Akarsz döntő bizonyítékokat? Itt vannak a házasságok közöttünk és a látók között. Ma is van sok, holnap már természetesnek találják. Mr régen elérhettünk volna nagyobb eredményeket, ha mertünk volna igy gondolkozni, ahelyett, hogy siránkozva gajdoltuk "nincs olyan adomány, mint a látás", amiről az előbb beszéltél /szigorúan a többiek felé/. Nagyon furcsának találom, hogy ti, akik már régóta vagytok ebben az intézetben, kételkedtetek ebben akárcsak egy percre is /rövid szünet/. Természetes, hogy Ignacio kételkedik... Még nem ismeri milyen nagyszerű és szép a mi életünk. Nem tud még bizni; fél letenni a botját..á#ektek kell segiteni neki, hogy bizzék! /Szünet/ André

s.- Mit szólsz ehhez, Ignacio? Ignacio.- Carlos érvei nagyon gyengék. Ez a beszélgetés azonban boxmérkőzésnek látszik. Nem volna jobb abbahagyni? Becsüllek Carlos, és nem szeretnélek... Pedr

o

.- Nem, nem; válaszolnod kell neki. Ignaci

o.- Mert... Carlo

s /durván, abban a hiszemben, hogy győz/.- Ne félj, ember. Válaszolj. Nincs rosszabb, mint a félig megoldott kérdés. Ignaci

o.- Elfelejted, hogy a nagy kérdések, sajnos, nem szoktak megoldódni!? /Feláll, eltávolodik a csoporttól./ André

s.- Ne menj el! Carlo

s /látszólag jóindulattal/.- Hagy őt,Andrés...Érthető, Nem bizik még magában. Ignaci

o / a jobboldali kiasasztal mellett/.- És ezért van szükségem a botra, ugy-e? Carlos.- Te magad mondod...