Buero Vallejo, Antonio: Az égető sötétség; Fordította: Hársing Lajos; Q 129

- 3 fiatal és boldog vakok} olyan biztosak magukban, hogy amikor felállnak, könnyedén járkálnak és csodálatos biztonsággal tájékozódnak, szinte minden bizonytalanság nélkül. Fogyatékosságuk gyakran egyáltalában nem vehető észre, a néző szinte elfelejti a balsorsukat, erre csak az hivja fel a figyelmet, hogy ezek az emberek soha nem néznek a szemébe annak, akivel beszélnek, Carlos és Juana a baloldali két karosszékben ülnek. Erős és indulatos fiu, kellemes és magabiztos kifejezéssel. Világos szinü elegáns ruha van rajta, kemény gallérral. Juana csinos és kedves, Elisa a jobboldali karosszékben ül. Közönséges arca van, nyilt, egyszerű és őszinte lélek, A diványon helyezkednek el Andrés, Pedro és Alberto, és a mellette levő két karosszéken Lolita és Esperanza. <» . Elis

a /türelmetlenül/.- Hány óra van gyerekek? /Majdnem mindenki nevet, mintha már várták volna a kérdést/. Nem értem, mit nevettek. Nem szabad megkérdezni, mennyi az idő? /A nevetés még erősebb/. Jó, hallgatok! André

s.- Alig ütötte el a 1/2 11-et. Pedro.- A tanévnyitó pedig 11-kor kezdődik. Elisa.- Azt kérdeztem tőletek, hogy elütötte-e már a 3/4— et. Lolita.- Rövid idő alatt éppen harmadszor kérded. * I - v % Elis

a /dühösen/.- De hát, elütötte, vagy sem? Albert

o /tréfásan/.- Jaj, nem tudjuk... Elisa.- Undokok vagytok! Carlo

s /gúnyosan/.- Elég legyen! Ne veszekedjetek vele.Szegényke! Elisa.- Nem vagyok szegény! Juan

a /kedvesen/.- Elisa, még nem ütötte el a 3/4—

et. /Miguelin, fiatal, élénk diák, sötét szemüveggel