Buero Vallejo, Antonio: Az égető sötétség; Fordította: Hársing Lajos; Q 129

mert tapasztalatból tudja, hogy élénksége kinos hatást kelt mások előtt,mivei ez ellentétben áll élettelen szemével, megjelenik a terrasz ajtajában/ Andrés

.- Nyugalom, Elisa, tudod már, hogy Miguelin mindig az utolsó pillanatban érkezik. Elisa.- De ki érdeklődött Miguelin után? Migueli

n /komikusan bánkódó ahngon/.- Ha senkit sem érdekel Miguelin, akkor sirok. Elis

a /hirtelen felugorva/.- Miguelin ! /Odafut és karjaiba veti magát, a többiek odagyüle keznek az újonnan jötthöz, barátságosan üdvözlik. / ^ , • v Majdnem mind felállnak, kivéve Garlost és Juanát, odamennek, hogy kezet fogjanak vele/. André

s.- Az ördög vigyen, Miguelin ! Pedro.- ütolsó pillanatban jöttél! Lolita

.- Nagyon izgult már miattad. Esperanza

.- Hát megjöttél? Alberto.- Hogy vagy? /Miguelin, anélkül, hogy Elisát elengedné, határozott léptekkel a divány felé megy/. Carlos.- Már elfelejtkeztél barátaidról? Miguel

.- Carlos! /Odamegy kezetfogni/ és Juana biztosan melletted van. Juana.- Eltaláltad! /kezet nyújt/ Migue

l

./ismét megfogja Elisa karját/.- Jaj! Itfár azt hittem, nem érek ide a megnyitóra. Borzalmas lassan telt az idő, gyerekek, rémes volt! /Leül a diványra Elisával együtt. Andrés velük együtt ül le. A többiek is leülnek./ Mennyire szerettem volna veletek lenni. De hosszú volt az ut. Itt vég-