Buero Vallejo, Antonio: Az égető sötétség; Fordította: Hársing Lajos; Q 129

- 28 mint egy bálványra. Ignacio pedig megveti őket. Csak egy megoldásunk marad: az ész erejével megtörni a hatalmát a többiek előtt; hogy társaink ne tiszteljék. Arra kényszeríteni, hogy elmenjen inneni Juana

.- Ez az intézet kudarca. Carlo

s

.— Kudarc? Az igazság nem szenvedhet hajótörést és az a mi oldalunkon van. Juan

a»-/megbánás

sal/.- Igen...de egy menyasszony rendbehozná. Car

lo

s/szeretettel/ Menjünk, jönnek...Jönnek! /Juana lassan közeledik. Juana kezét megfogja./ Juanám! Ugy tetszel nekem a jóságoddal! Ha orvos volnál, mindig balzsamot használnál, nem pedig kést. /Juana mosolyogva nekitámaszkodik a karosszéknek és megcsókolja./ Egyedül maradtunk, hogy verekedjünk, Juana. Ne hagyj el te is /rövid szünet./ Juana

.- Miért mondod ezt? Carlo

s

.- Nincs rá okom, de ma jobban szükségem van rád, mint valaha. /Hátul belép Ignacio és a három diák. Ignacio nem hagyta el botját, ellenben hangsúlyozza lomposságát: nem hord nyakkendőt./ André

s.- Ide, Ignacio. /Odavezeti a karosszékekhez a baloldalra. Ignaci

o.- A lányok jönnek? Alberto.- Nem lehet hallani. Ignaci

o.- Nem nagy baj. Lassanként kibirhatatlanok lesznek. Andrés.- Ne törődj velük. Gyere, ttlj le /cigarettatárcát vesz elő/. Végy egy cigarettát. Ignacio.- Köszönöm, nem kérek/leül/. Minek dohányozzam, hogy utánozzam a látókat? André

s.- Igazad van. Az első cigarettát azért szivjuk el. A baj az, hogy utána elkap a rossz szokás. Gyújtsatok rá ti. /Cigarettát ad a többieknek. Leülnek, mindegyik meggyújtja gyufáját és aztán a hamutartóba dobja. Carlos