Buero Vallejo, Antonio: Az égető sötétség; Fordította: Hársing Lajos; Q 129
- 27 Juana.- Carlos ! Carlos.- Nem tudtam elnyomni. Sajnos. Engem kérdezett arról is, hogy mi történt Elisával, nem veszekedett-e Miguelinnel. De Miguelinről nem akart részletesen beszélni. » Juana.- Szegény Elisa! Az asztalnál megfigyeltem, hogy alig eszik /rövid szünet/. Furcsa, hogy nincs itt. /Elisa némán és mozdulatlanul áll, pedig nincs olyan messze, hogy ne hallja a szavakat. Továbbra is elmerül gondolataiba. A másik kettő sem sejti jelenlétét ; a vakok között a kapcsolat, ugy látszik, megszakadt./ Carlos.- Most már késő. belepusztul; most biztosan egy elhagyott sarokba menekült /hirtelen kitöréssel/. Érte is, mindenkiért, ezért a hülye Miguelinért is, rendbe kell hozni a dolgot! Juana.- De hogyan? Carlo s .- Igancio megmutatta, hogy a szivélyes hang, kedvesség, vele szemben hasztalan. Csipős és nyers. Beteg! A barátságra rosszindulattal válaszol. ú^A-y' Juan a.- Nyugtalan: hiányzik a lelki nyugalma...Hiányzik neki, de nem is akarja, hogy meglegyen /rövid szünet/. Hát akkor legyen háború! ^ Juan a /hirtelen feláll,izgalmában sétál/.- Háború? Carlos .- Mi van veled? Juan a /az utolsó szóval szinte egyidőben/.- Olyan.•.olyan gyűlöletes szót mondtál ki. Nem ér többet a gyengédség? Carlo s .- Nem ismered Ignaciot. Tulajdonképpen gyáva; le kell győzni. Megmondta, amikor i dej_gbt, hogy megbontja egységünket, és nincs szükséges vidámságra. Elvewztjük a talajt a lábunk alól, Juana! Olyan fertőző hatása van, amilyenre nem számitottunk. Juana.- Egy időben gondoltam rá, hogy menyasszonyt keresek neki... A de nem találtam. Milyen remek megoldás lenne! Carlo s .— Nem. Ignacio nem az az ember, akit asszony megtudna vál^ toztatni. Itt körül van véve őkkel, jól tudod...Ugy tekintenek rá,
