Buero Vallejo, Antonio: Az égető sötétség; Fordította: Hársing Lajos; Q 129
- 15 Elisa .- Tréfáidból kihagyhatnál, nem gondolod? Migue l .- N em gondolom. Juan a.- Gyere te is, Elisa. Itt az ideje, hogy egy kicsit együtt legyünk. Migue l.- Nincs segitség /sóhajt/. Hát akkor menjünk. /Elisával kézenfogva, mögöttük Carlos, a csoporthoz közeledik./ No halljuk! Carlo s /íganciohoz/.- Ez Miguelin, a ház tréfamestere. Az intézet 17 éves pólyásbabája. Elisa az ő önfeláldozó dajkája. Migue l .- kedves! Boldog kis dajka! Elis a .- Bár tudnál hallgatni! Migue l .- Azt éppen nem tudok! Carlo s .- Na gyerünk, fogjatok kezet uj barátunkkal. Migue l /megteszi. Elisához/,- Gyere, pesztonkám, fogj kezet vele. /Elisa szót fogad, önkéntelenül összerezzen./ Carlo s /Ignaciohoz/.- Felsőbb intézkedésre Miguelin lesz a szobatársad. Ha nem férnétek meg egymással, szólj, és elintézzük számadástokat. Ignaci o.- Miért ne férnénk meg? Mindketten vakok vagyunk! /Juana és Elisa összehajolnak és csendesen beszélgetnek./ Migue l .- Hallod, Carlos? Nem mondtam, hogy tréfál... Ignaci o.- Komolyan mondtam. Migue l .- Ja ugy? Akkor köszönöm. Bár nem tekintem magam szerencsé' lennek. Egyetlen bajom, hogy el kell tűrnöm... Elis a /felugorva/.- Hallgass, ostoba. Már tudom, miben sántikálsz, /Mind nevetnek, Ignacio kivételével./ . Migue l .- És legnagyobb örömöm, hogy nincs leendő.anyósom. Elisa.- Durva! Migue l ./a lányokhoz/.- Miért nem folytatjátok a pletykálkodást? Addig volt nyugtunk./A két lány folytott hangon suttog és nevetgél./
