Buero Vallejo, Antonio: Az égető sötétség; Fordította: Hársing Lajos; Q 129

- 16 ügy-e, Ignacio, nincs annál rémesebb, mint mikor a nők összebújnak! /Juana és Elisa megcsipik/ Jaj! Hát nem mondtam?/nevetés/ De most, Carlos és Ignacio, javaslom, meneküljünk együtt a büffébe, de a lányok nélkül. Van sör! Carlo

s

.- Helyes. Juan

a.- Mi az? összeesküvés? Majd számolunk! Carlo

s

.- Csak egy perc az egész. Migue

l

.- Ne add meg magad, gyáva! Siessünk! Hölgyeim! Amig mi odajárunk, varrjanak nekem fényes mundért, Carlosnak házikabát is megfelel, Juan

a.- Eredj már ! /egyszerre/ Elis

a

.- Bolond vagy! /Ignaciot közrefogva, mindhárman jobbra el./ Elisa.- Gyere, beszélgessünk. Juana.- Igen, beszélgessünk. /Egymást átfogva odaszaladnak a diványhoz, leülnek, közben don Pablo megjelenik az ablak mögött, elhalad, és belép a hátsó ajtón. Odamegy a lányokhoz, hallgat és mellettük megáll./ Milyen régen nem beszélgettünk négyszemközt! Elisa.- Pedig ugy kell már, mint egy falat kenyér. Don Pablo.- Tán megzavartam magukat? Juana.- Egyáltalában nem /mindketten felállnak/. Éppen csak elkezdtük. Don Pabl

o

.- És miről akarnak beszélgetni? Talán az uj növendékről? Elisa

.- Inkább... régebbi növendékekről. Juan

a/ elszégyelli magát/.- De Elisa! Don Pabl

o /nevetve/.- Igen kellemes társalgás. /Komolyan/ Ezzel szemben jön ez a vén alkalmatlankodó és az uj növendékről szeretne beszélni. Azt hiszem, Elisa már ismeri. Elisa.- Igen, Uram. /A terraszon áthálad dona Pepita, megáll az ajtóban. 40 éves. Hóna alatt bőr aktatáska. Mosolyogva, szeretettel figyeli férjét./