Matković, Marijan: Álomvásár; Fordította: Csuka Zoltán, Vujicsics D. Sztoján; Q 115

súlyos gyerm&kLar szem.-ellátható jfl iyel. "ált- i zárkózott, Ideges,' •'Vjf *tB/' k voroa-tom Ci £.k tizenegykor incjíl... /leveti köpenyét/ Azért jöttem, hogy elbúcsúzzam maguktól... ...» «.áj: á Ka

s ás hogy a nőnit lássad! - Vele - nem kéli törődnöd: mi vele leszünk az utol.ió, pillanatáig. $ ig&zárif örvendek, hogy a vonatod olyan későn indul: lehet, hogy a rádió t Izórakor jelent majd valamit - no de jobb, hé orról hallgatok, he se szólj semmit erről, se «inának, »e Vládóhak - addig én ráitidenképpen visszajövök! kajd akkor, termísz

etesén, mint mond'áni'^áfcofcták.^ ftivat&loaail' cauzunk egymástól, de azért mégis; már most á. kövstkesut mondhatom» elsősorban r.ze^óny Elfrlda- nőni, ha tudna, s aztán rai valamennyien b .,\ -'k vagyunk ms r "c... Az eli L u a -m. .yyii.Vóa, az Ml ő oa,, az első álláshávalóban jelentős perc/az életben. Nekem ugyan semmiféle kapcsolatom nlnot? :a joggal, a te hivatásoddal- - mégiá á^giaz ai meg vagyok illetődve! Végre is itt, köztünk nőttél fel, személy szerint én mindig a harmadik gyermekemnek tekintettelek.-Még sok mindent mondhatnék erről neked, de tudod, az ember sé- llyefl percekben mindig banális, pohárköszöntős szólamokba zuhan, nem találja az eseményhez illő, megféíelu szavakát - a banalitást pedig egy irónak kerülnie .kell! - De mo&t uiadegyl Te értesz, engem!" Tehát a viszontlátásra 1 Mi még találkozunk! /Kárász elmegy./ r krcsó

; /a betegszoba felé indul, de az,ajtóban, ^ogáll. Mintha a szobából kiszűrődő hangokra figyelne, habozik, -aztán visszatér a színpad közepére, cigarettára gyújt, majd iratait rendezgeti./ , Antun

: /időközben erős leadülotbe jöh, vnlaml gonosz indúlat gyorsit

je meg a mozdulatait, eltolja a faltól a díványt é kezdi leszedni a képeket. EÍföglaltságábaá olmerülve, msga. élé/ mat mondja; bogy, nem érnek sokat, hogy borzalmasak.*• Csak ostoba szokás...