Matković, Marijan: Álomvásár; Fordította: Csuka Zoltán, Vujicsics D. Sztoján; Q 115

- 14 eléd raknak... '/hangos gyereksírás hallatszik/ Hát es meg mi? Antun

: A ozomsaédnőnknek, Mái inak,a kiegyei eke sir. Vilma azt mondja: szántszándékkal csipkedi a gyereket, osak hogy bőgjön. Béxios

: Te mindent tudsz, vén dörmögő. Hanem ide figyelj, szeretnék valamit kardesni tőle dl netn láttad-e véletlenül az utóbbi időben Elfrlda néni ékszereit? Mem a kazettáya gondolok, hanem magukra asz ékszerekre. ugyanis vagy nyolc évvel ezelőtt, amúgy kutyafuttában láttam őket: két gyürü't, egy pár fülbevalót, meg két nyakláncot... Egész vagyon... Ha csak időközben el nem adott valamit belőlük - mi? Antun

; Eladni semmik,éppen sem adott el belőlük semmit, ebben biztos vagyok - sokkal jobban csüngött a kazettáján, semhogy bármit ie eladott volna abból... Azt szokta mondogatni, hogy ez az egyetlen emlék, ami a fiatalságából megmaradt... - s te magad is tudod, mil; en volt Hlfrida fia falsága - ohohohó/ 3 különben is épp ezek miatt az ékszerek miatt vagyok dühös rá; miattuk kapta meg ő az utcai szép .zobát, nekem pedig csák a kis kamrát adták, pih&í Ide hallgass, meginnék még egy pohárkával, mielőtt Vilma bejön! Hérics

: /gondolatokba merülve/ Tudod, öreg, én már megint egészen kész vagyok, tökéletesen leégtem; nagyon fqntoeak nekem azok az ékszerek, mikor nyolo évvel ezelőtt néhány ezrest kölcsönadtam íilfrida néninek Kxéaó télikabátjára és érettségi ruhájára kellett a pénz, Elfrida néni akkor két gyürüt igéxt - tulajdonképpen előleget adtam rájuk. - Ido figyelj, ez a gyerek tényleg ugy ordit, mintha csipkednék. Antun

: Ha olyan sokáig ordit, mint most, ez azt jelenti, hogy Mára elvtársnő Vládót iiivja; ha ez nem üt be, akkor kopogtat.De ha ezt Vila véletlenül meghallja, kitör a házi botrány.