Solohov, Mihail: Új barázdát szánt az eke; Fordította: Sivó Mária; Q 106
- 79 D ávidov : Iferina: ülj ana: Ahvatkin: Nasztyenka: ülj ana: latrina: Ignatyenkovaj Eriggy innét! Veled még majd "beszélünk, ez tény! A kolhoz dolgaiba pedig ne üsd az orrod, mert hamarosan lehasitunk belőle! Bujtogatsz, írd?! Eriggy, jót mondok! /Bannyik me^iátrált... őt az asszonyok váltják fel, körülállják Davidovot, fülsüketitő ordibálást csapnak: - Add ide a kulcsokat! - Oszlasd fel a kolhozt! - Adj vetőmagot! - Add ide szép szóra» Hallod! /lfö.rina és Nasztyenka Davidov zsebében kezdenek kutatni, Davidov erős lendülettel eltaszítja őket. Marina elesik és mü jajveszékelésbe kezd./ Megöl, megöl! Testvéreim, ne hagyjatok elveszni! Miosoda dolog ez? Még verekszik is!.,., /a hátsó sorokból, túlkiabálva a lármát./ Sózzatok oda neki, ugy, hogy az orra vére is eleredjen! /Scsukar a hombár mögé tűnik. Davidov néhány lépést tesz a földre esett Märina felé, de a fejéről leverik a bőrsapkát, néhányan ütlegelni kezdik, fejét, hátát, megragadják a kezét. Megrándítja a vállát, hogy lerázza a rákapaszkodó asszonyokat, de azok ordibálva ismét belekapaszkodnak, mint a pióoák, tépik az inggallérját, kutatnak a zsebeiben./ Nincsenek nála a kulcsok! Hol vannak a kulcsok? Add ide, különben feltörjük a lakatot! /Davidov arcába köp./ Nesze neked, te ördög, te i stentelen!
