Solohov, Mihail: Új barázdát szánt az eke; Fordította: Sivó Mária; Q 106

- 8o Dávidov: Uljana: Marina * Dávidov: Ignatyenkov&s Dávidov: Uljana: Dávidov: Uljanak: Dávidov: Marina: Dgtvido*: ülj ana: /Dávidov megrándul, de nem sikerül kiszabaditania magát. Keményen lefogják,/ A hombár kulcsa nincsen nálam, polgártársak, A kulcsokat őrzik, a lakásomon, de úgysem adom ki nektekI Ha pedig a hombárt feldúljátok, a legsúlyosabban felelni fogtok érte! Ez tény. Vezess bennünket az odvadhoz! MAjd elhozzuk mi a kulc sokat! /ülj

ana előre lökdösi Davidovot. Dávidov örömest, kényelmesen elindul az asszonyokkal./ De ott vannak-e a kulcsok? Talán rosszul emlékezel? Ott, ott, néném! Csak engedje a karom, nem szököm el! /ütlegeli/ A kolera ismer téged, még utóbb elszöksz, /megáll/ 0, nénéim, nagyon hamar elfelejtettétek a szovjethatalmat. De az nem bocsátja meg nektek ezt! Száz bajnak is egy vége! Eriggy, csak eriggy, mert a nyakad közé csörditek! /Dávidov néhány lépést tesz, megáll,/ Várjatok csak, asszonyok* eszembe jutott: nincsenek nálam a kulcsok! Akkor hol vannak? Azt hiszem Nagulnovnál... De hiszen az elutazott! Nem számit! Ő elutazhatott, és a kulcsokat itt hagyta. Sőt, egész bittosan itthagyta, hiszen ma kellett a vetőmagot a második brigádnak kiosztani... Vezess akkor Nagulnovhoz! /A menet az ellenkező oldal felé fordul. Az asszonyok lökdösik, ütlegelik Davidovot. Ignatyenkova teszi a legnagyobb igyekezettel. Dávidov igyekszik tréfálkozni vele./