Solohov, Mihail: Új barázdát szánt az eke; Fordította: Sivó Mária; Q 106

36 ­Majdennyikov: Dávidov: Majdennyikov: Dávidov: Mhjdennyikov: Dávidov: Majdennyikov: Dávidovs Majdennyikov* Dávidov: Majdennyikov: Dávidovs Majdennyikov: Dávidovs Majdennyikov: Dávidov: Majdennyikov: Dávidov; Majdennyikov: Igen. Tan egy zsivány köztük, az sose akar lefeküdni, egész éjjel csak álldogál. Hónap valamennyit ujrapat­koltatjuk. Sikofc vót az ut# hát a patkósarkot tisztára Jég elkoptatta a Eros a hideg! Harap! A Nincs melege ebbe a hitvány eaizmába? mosolyog va/ incs. Hfemezcsizma kéne. Nem telik rá. Hát... nekem se. /szünet/ Eh, Kondret, tegnap bejártam a környéket! Mennyi föld hever itt parlagon - szörnyű tény! Két ötéves terv múlva gyárakat épitjink itt, és mind a miénk lesz, tény! Akkor majd, telik mindenre! Davidov elvtárs! Csak megérjük, hogy az ördög vigye! Hogy legalább fél­szemmel láthassuk... Dávidov elvtárs... No? Én, Dávidov elvtárs... Te? Én.., No, mit kerülgeted, mintha idegen lennék... Beszélj,... /Szünet,/ Maj később... jó? Jó hát... ha később, akkor később. De mondd, mit sündörögnek annyian itt az istálló körül? /bosszúsan/ Kérdezze meg tőlük! Ha gyün az este, hogy enni kell adni a lónak, idehozza őket az ördög: wAz én pejkám elé tettél-e szénát?" - "Megalmoztál-e a fakó­nak?" - Megvanée a kancám épségben, egészségben?" — Hát mi a fene lenne a kancájával? Tán megrágjam helyette a zabot? Ugy vannak vele, hogy mindegyik a magáét

Next

/
Oldalképek
Tartalom