Solohov, Mihail: Új barázdát szánt az eke; Fordította: Sivó Mária; Q 106

- 32 Scsukars Razmj otnov: Scsukar: Razmj otnov: Scsukar: Nagulnov: Scsukar: Dávidov: Razmj otnov: Scsukar: Razmjotnov: Scsukar: Nagulnov: Dávidov: Nagulnov: /leül/ J&j, drága fiacskáim, jótevőim. Higyjétek el, majd elpatkoltam. Olyan hasmenés jött rám, mint a záporeső! Két napig mindig a kezemben volt a nadrág korca... /Dávidov hangosan felnevet. Nagulnov dühösen nézi Scsukart./ Sok hust faltál? Sokat... Levágtad a bornyut? Nincs már bornyum... De nem vált a hasznomra... Az kellett vóna, te vén lator, hogy a lelked is kigyütt véna tőle! Ha kikergetünk a kolhozból, akkor majd még jobban megy a hasad! Mer vágtad le? Bűnbe estem, SSikaruska. • . Rábeszélt az asszony... Dávidov elvtára, legalább te légy irgalmas hozzám... Mindig barátok votunk, ne tegyenek ki a kolhozból! Úgyis megszenvedtem már a vétkemér... /nevetve/ No, kks& mit kérhetsz számon tőle? /Sesukarhoz/ No, menjünk, te nyavalyás! Fegyverolajat keverj össze sóval, hajtsd fel és egycsapásra meggyégyúlsz. /sértődötten/ Csúfot űzöl belőlem? Nem én. A régi hadseregben ezzel gyógyitottuk a hasunkat. Hát vashói vagyok én? Sóval kúráljam magam, amivel a , vasat tisztitják? /Razmjotnov legyin és elmegy/ /Razmjotnov után/ Nem én! Inkább ott pusztulok el a napraforgó közt, de olajat nem veszek a számba/ /Blszalpd/ /Dávidov vidáman nevet. Nagulnov mogorva./ Azt javaslom Szemjon, a gyűlés még ma hozzon határozatot: a rossz szándékú jószágölőket lőjjük agyon! Mi-i-i? Mondom: lőjjük agyon. Kit kérhetünk erre?