Solohov, Mihail: Új barázdát szánt az eke; Fordította: Sivó Mária; Q 106

- 24 ­Nsgulnov; Tyit: Nagulnov; Tyit: Nagulnov: Tyit: Nagulnov: Tyit: Nagulnov: Tyit: Nagulnov: Tyit: Davidov: Tyit: Nagulnov: Tyit: Davidov: Idejutottál! Ugy kell téged hazahajtanom, mint egy nyomorult fogLyot! Hová akartál menni? /halkan, ferdén mosolyogva./ El» Akartam aclhi az ökröket, t Mhkar. Nem titkolom... ElveBzitek? Kisajátítjátok? Ve­lem meg mit csináltok? Kitelepítünk. Mi van ott a köpenyed alatt? Vágott csövű. Adsza csak ide! /mosolyogva/ Nem, nem adom. Elveszitek a vagyonomat és még ez az utolsó, a puskám ia kéne? Hisz a kulák puská­val jár, azt irja az újság is{ Hátha majd ezentúl ewel keresem meg a kenyeremet? Kitisztítottam, bekentem ta­karosan, gondoltam hasznát veszem még valamilyen vad­állat, vagy rossz ember ellen... Nem gondoltam, hogy már ma jöttök, különben még az éjjel elhajítottam vóna az ökröket... Kitől tudtad meg? Azt hiszed megmondom? De még a Verebek íb csiripelik. A tréfát hagyd későbbre! Most inkább vigyáhh magadral Hü de rámij e3ztettél! Egy krajcár se maradt a zsebem* ben! És ha nekem ép most van kedvem tréfálni? Ha lőni akarnál, tégy le róla, nem jut rá időd. Ejnye, Makar, de ijedős lettél! >•*» w.. Add ide a puskád, polgártárs. Te is nyugodtabb leszel. Nincs énnálam puska! Nagulnov csak mérgében fogja rám. No, gyerünk raboljatok csak, ti vagyok az erősebbek! A szegényekéhez hozzá se nyulunk, de azokét, akik más veritékén gazdagodtak, elvesszük az utolsó szem magig! Magam is dolgoztam éjjel-nappal! Aki dolgozott, az együtt érez a munkás-paraszt hatalom­mal, téged meg le kell tartóztatnunk és le kell küldenünk a kerületbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom