Solohov, Mihail: Új barázdát szánt az eke; Fordította: Sivó Mária; Q 106

» 12 <*» Ljubiskin: Majdennyikov: Rezmj otnov: Bangók: Davidov: Hangok: Így hang: Davidov: Hazugság! /a teremből/ Csak jól mondogass oda nekikI Oda is mondogatok, hadd prüszköljenek! Azér vagytok a kolhoz ellen» mert a teheneteken és a rozzant házatokon kivül semmit se láttok a világtul. Ha keshedt kakas is» de az enyém!" A párt uj életet mutat nektek, tik meg mint a vak bornyu: az anyja csecse alá akarják vezetni, de Ő cBak kapálódzik, tekergeti a fejét. Pedig ha nem szopik - megdöglik! Dgy ám! Kérem, vegyenek engem be az uj életbe, merthogy én teljesen agyetértek vele. Világos a dolog, polgártársak! Későre jár az idő, a lámpákból kifogyóban a petrol. Emelje fel & kezét, aki a kolhoz mellett van. De csak a telkesgazdák szavazzanak. /Lárma/ - Nem a- ka- runk! - Apáink, nagyapáink is megvoltak a régiben! - Iii pedig szivvel-lélekkel feliratkozunk! - Akár ma éjjel! - No, csak várjunk, próbálják ki előbb mások az uj életet! Hát igaza van l&jdennyikov elvtársnak? Nem láttok tovább az orrotoknált Nekünk nem parancsol a te Majdennyikovod! Nem kényszerithetsz minket! /a terem végéből/ Menj vissza ahonnan jöttél, mig szépen vagy. Egyszer már véredet vették te kódisfajzat..• Megeshet az mászor is... /szünet. A terem megmerevedik. Davidov sápadtan áll fel. Előrelép./ Te! Én még mindig élni fogok, amikor a magadfélék már mind a földben lesznek! De ha kell a pártért... a párto-